A kőzetek hőtartalmából adódó energiát nevezzük geotermikus energiának. Ez abból származik, hogy a felszínről sugárirányban a Föld középpontja felé haladva 1 km-enként átlag 30 °C-szal emelkedik a hőmérséklet, de bizonyos területeken ennél nagyobb a hőmérséklet-emelkedés, így Magyarországon is 50-60 °C, tehát 2 km mélységben már eléri a 100 °C-ot.

Ellentétben a napcellákkal vagy a szélkerekekkel, a geotermikus energia nem időjárásfüggő, szélcsendben vagy télen, amikor kevesebb a napsütéses órák száma, egyaránt lehet rá számítani. Emellett rendkívül tiszta. Nem marad utána veszélyes hulladék, melynek biztonságos elhelyezéséről gondoskodni kellene, s mivel nagy mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot vált ki, rendkívül környezetbarát is, hiszen hozzájárul a légköri üvegházgázok csökkentéséhez.

A geotermikus energia felszínre hozatala történhet mélyfúrással, hő formájában, a leggyakrabban azonban gőz vagy termálvíz közvetítésével. Ahol gőz keletkezik, ott a geotermikus energiával elektromos áramot termelnek. Ezeknek a területeknek a száma igen kicsi, elsősorban Izlandon, Új-Zélandon és az USA-ban vannak ilyenek, szemben a szinte mindenütt található 30-100 °C-os termálvizes területekkel.

Magyarországon a geotermikus energia nem alternatív, hanem additív energiaforrás, tehát a többi – döntően fosszilis – energiahordozó hasznosításával együtt, azokat kiegészítve hasznosítható. A geotermikus energia gyakorlatilag kifogyhatatlan, de Magyarországon egyes helyeken koncentrálódik ez a viszonylag alacsony energiaszintű és hőmérsékletű energiaforrás.